Ugrás a Főoldalra!

<<vissza a kategórianézethez

Japán katonák a 2. világháborúban

Hatazo ADACHI
Tomoyuki YAMASHITA
Isoroku YAMAMOTO
Chuichi NAGUMO
Yosuke MATSUOKA
Takeo KURITA
Masaharu HOMMA
HIROHITO császár


Hatazo ADACHI ( 1890 - 1947 )

Adacsi Hatazó ( Hepburn-átírással: Hatazō Adachi; 1890. június 17. – 1947. szeptember 10.) a Japán Császári Hadsereg tábornoka volt. Részt vett a kínaiak elleni harcokban, majd az új-guineai erők főparancsnoka. Egysége nagy része az elvágott utánpótlás miatt meghalt, ennek ellenére a háború végéig kitartott maradék katonáival. Egy ausztrál bíróság a hadifoglyokkal való rossz bánásmód miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Cellájában öngyilkosságot követett el 1947. szeptember 10-én.

Élete

Fiatalkora

1890. június 17. az Isikava prefektúra területén, egy elszegényedett szamurájcsaládba. Ez a Meidzsi-kor 23. éve volt, ezért választotta apja nevének kandzsiájul a 23-as szám jelét. Mivel családjának nemvolt elegendő pénze a katonai előkészítő iskolára, amely a Japán Császári Haditengerészethez való felvétel követelménye volt, Adacsi kénytelen volt a hadseregnél megkezdeni katonai karrierjét. Felvették a Tokiói Kadét Akadémiára, amely után a Japán Császári Katonai Akadémián folytatta tanulmányait, amelyet 1910-ben végzett el.

Adacsi az 1. császári testőrhadosztálynál szolgált, majd 1922-ben elvégezte a Katonai Háborús Főiskolát. Sok korabeli tiszttel ellentétben Adacsi kerülte a politikában való részvételt, amely a harmincas években szinte teljesen megfertőzte a hadsereget. Miután több pozíciót is betöltött a Japán Császári Hadsereg Vezérkarán belül, 1933-ban a Kvantung-hadsereghez vezényelték, a Dél-mandzsúriai vasútvonalat védő vasúti őrséghez.

Második kínai–japán háború

1934-ben ezredessé léptették elő, és 1936-ban a 12. gyalogos ezred parancsnoka lett. 1937-ben, a sanghaji csata idején azzal szerzett elismerést önmagának, hogy a frontról irányította az egységeit, a tűzharc közepette. Szeptemberben egy aknavető zárótűz idején megsebesült, és a jobb lába maradandó sérüléseket szenvedett.

1938-ban vezérőrnaggyá lépették elő, és a 26. gyalogos dandár vezetője lett. Adacsit, mint a "katonák tábornoka" néven emlegették beosztottjai: ugyanazon körülmények között élt, mint beosztottjai, és nyíltan beszélt tisztjeivel és vezérkarával.

1940. augusztusában léptették elő altábornaggyá, és nevezték ki a 37. hadosztály parancsnokává. Ezután az Észak-Kínai Körzeti Hadsereg parancsnokolásával bízták meg 1941–1942 között, amikor a kínai kommunisták elleni harc a tetőfokára hágott.

Csendes-óceáni hadszíntér

1942. november 9-én kinevezték az újonnan megalakított 9. hadsereg főparancsnokává, amely egység a Salamon-szigeteken és Új-Guineában állomásozott. A hadsereg a 20., 41. és 51. hadosztályból állt. Az első kettő épségben megérkezett, azonban az 51. hadosztályt, amellyel Adacsi és vezérkara is utazott, amerikai légitámadás érte a Bismarck-tengeren. Az ekkor kibontakozó Bismarck-tengeri csatában mind a nyolc szállítóhajó, és a 8 kísérő romboló elsüllyedt, és mintegy háromezer katona veszett a tengerbe.

Miután a Salamon-szigeteki hadjáratban a Japán Császári Haditengerészet vereséget szenvedett, a McArthur tábornok vezette amerikai és ausztrál csapatok partra szálltak Új-Guineában. Súlyos ellátási gondjaik ellenére (csak a tengeren volt lehetséges az utánpótlás, ami az amerikaiak ellenőrzése alatt állt) kitartottak csapatai. 1944 áprilisában minden utánpótlástól elvágták, így az emberei között járványok és éhínség pusztított. Adacsi utasítására katonái földet műveltek, hogy valamilyen szinten ellássák magukat, és a betegek nagyobb élelmiszeradagokat kaptak. Azonban ahogy fognyi kezdett a lőszer, parancsnokai egymás után indították az öngyilkos rohamokat, a megadás szóba sem jöhetett. 1945. szeptemberére csapatai többsége elpusztult: a kezdeti 140 000 katonából már csak mintegy 13 000 volt életben. 1945-ben egy kitörési kísérlet során 9000 embert veszített. A japán kapituláció hírére Wewakban megadta magát az ausztrál 6. hadosztálynak.

A háború vége után

A második világháború lezárása után az ausztrál kormány letartóztatta és háborús bűnök elkövetésével vádolta meg őt, a hadifoglyokkal való rossz bánásmód és a kivégzések kapcsán. Habár Adacsi nem volt személyesen érintve ezekben az ügyekben, mégis bűnösnek találták, hiszen parancsnokként felelősséggel tartozott volt az alatta szolgálók által elkövetett bűnök miatt. 1947. július 12-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1947. szeptember 10-én öngyilkosságot követett el cellájában.


Tomoyuki YAMASHITA ( 1885 - 1946 )

(Magyar átírással Jamasita.) Japán tábornok. Kitüntetéssel végezte el a katonai akadémiát. 1940-ben Németországba küldték, útja után azt jelentette, hogy a japánoknak a hadsereg és a légierő modernizálása előtt nem szabad az USA és a britek ellen támadást indítani. Ennek ellenére a háború kitörésekor a 25. hadsereg parancsnokaként a Maláj-félszigeten harcol. Hadjáratának végén szenvedték el a britek Churchill szerint "legsúlyosabb vereségüket": elesett Szingapúr, Percival tábornok teljes megadásra kényszerült. Ezután Yamashitát Mandzsúriába küldték kiképzőnek. Tojo bukása után a Fülöp-szigetek védelmét bízták rá, de nem bírt a túlerővel. Utánpótlásbeli hiányosságai ellenére is folytatta a harcot egészen a kapitulációig. Mivel csapatai számtalan atrocitást követtek el, a háború után vádat emeltek ellene; halálra ítélték és kivégezték.


Isoroku YAMAMOTO ( 1884 - 1943 )

Jamamoto Iszoroku (japánul: 山本五十六, nyugaton: Isoroku Yamamoto) (1884. április 4. – 1943. április 18.) japán tengernagy, a Japán Császári Haditengerészet összevont flottájának főparancsnoka a második világháborúban. Iskoláit Japánban és az Egyesült Államokban végezte.

Jamamoto számos fontos tisztséget töltött be a Japán Császári Haditengerészetben. Rengeteg változtatásba fogott bele, főként a tengerészeti repülés terén. A második világháború első éveiben főparancsnok volt és olyan csatákban irányította a japán haderőket, mint Pearl Harbor vagy Midway. Egy ellenőrző körút során halt meg a Salamon-szigetek felett, amikor az amerikaiak lelőtték repülőgépét. Halála hatalmas csapás volt a japán katonai morálra a világháború során.

Életrajza

Jamamoto Iszoroku Nagaokában született Takano Iszoroku néven, apja Takano Teikicsi volt (más források szerint Takano Szadajosi), a tartomány egyik szamurája. Korán árvaságra jutott, 1916-ban a szintén szamuráj Jamamoto-család fogadta örökbe, és az ő családnevüket vette föl.

17 évesen beiratkozott a Tengerészeti Akadémiára, 1905-ben fejezte be tanulmányait.

Részt vett a csuzimai csatában. Főhadnagyi rangot kapott. 1907-ben Torpedóiskola tanfolyamára járt. 1914-ben a Tengerészeti Főiskolán tanult. 1916-ban a 2. tengeri flotta vezérkaránál szolgált, majd a hadügyi iroda II. osztályán dolgozott.

1919-ben Amerikában, a Harvardon tanult két évig, majd visszatért Japánba. 1925-től 1927-ig haditengerészeti attasé volt az Amerikai Egyesült Államokban. 1929-ben részt vett a londoni tengerészeti konferencián. 1930-ban ellentengernaggyá léptették elő.

1934-ben részt vett a londoni leszerelési konferencián, ahol igyekezett elérni, hogy Japánnak ugyanakkora flottája legyen, mint az USA-nak.

1936-ban a tengerészeti miniszter helyettese és a légügyi törzs főnöke volt.

Többször szót emelt a japán-német szövetség ellen. Felismerte, hogy egy eljövendő háborúban országának nincs esélye szárazföldön győzni az USA ellen, így egyetlen lehetőségként az ellenséges flottát kell semlegesíteni. Embereit intenzív gyakorlatokra kötelezte. Új hajók készítését támogatta, különösen a repülőgép-hordozók építését, amelyekről úgy gondolta, hogy fontos szerepet fognak játszani egy háborúban.

1939 őszén kinevezték a japán haditengerészet főparancsnokává. 1941-ben tengernaggyá léptették elő.

Ő tervezte a Pearl Harbor elleni támadást. A Csendes-óceánon vezetett hadműveleteket.

1943 áprilisában az amerikaiak egy dekódolt távirat nyomán tudomást szereztek egyik utazásáról. Nagy hatósugaruk miatt P–38G Lightning típusú vadászgépeket jelöltek ki a „Bosszú” hadművelet végrehajtására, az admirális lelövésére. Április 18-án a Guadalcanal Henderson Field nevű repülőteréről felszálló 16 db Lightning Bougainville szigetének közelében észlelte a hat Zeroval védett japán köteléket. Rövid tűzharcban Jamamoto G4M Betty típusú szállító gépét több végzetes találat érte, majd a gép a dzsungelbe zuhant és a személyzettel együtt mindenki életét vesztette.


Chuichi NAGUMO ( 1886 - 1944 )

Japán tengernagy. A torpedók alkalmazására specializálódott, a Pearl Harbor elleni támadáskor mégis az anyahajó-flotta parancsnoka. 1942-ben a midwayi csata során szintén repülőgép-hordozókat vezet, de mind a négy anyahajóját elveszíti. 1944-től a Csendes-óceán középső területein irányítja a japán flottát. Sikertelen ütközetek után a Mariana-szigeteket kellett volna megvédenie. Az amerikaiak sikeres saipani partraszállása után öngyilkosságot követett el.


Yosuke MATSUOKA ( 1880 - 1946 )

apán politikus. 13 éves korától 20 éves koráig az Egyesült Államokban élt, ezért is tekintik a korszak leginkább nyugati orientációjú japán politikusának. Tanulmányai befejeztével üzletemberként dolgozott, politikusként első jelentős szerepvállalására 1932-ben került sor, a Népszövetségben képviselte országát. Amikor Japánt 1933-ban elítélték Mandzsúria lerohanásáért, látványosan kivonult az ülésről. 1940-ben közeli barátja, Konoye kormányában elvállalta a külügyminiszterséget. Szeptember 23-án kötötte meg Német- és Olaszországgal a háromhatalmi egyezményt. 1941 tavaszán Németországba és a Szovjetunióba látogatott. Sztálin nagy hatással volt rá, április 13-án Molotovval aláírták a két állam közötti semlegességi szerződést. Nem sokkal ezután a kormánnyal együtt õ is lemondott. A háború után az amerikaiak perbe fogták, tárgyalása még nem ért véget, amikor a börtönben meghalt.


Takeo KURITA ( 1889 - 1977 )

japán tengernagy. A midway-i ütközetben kisegítõ erõket vezetett. A háború során legfõbb szereplésére 1944 októberében, a Leyte-öbölnél zajlott csatában került sor. Itt az elsõ csapásmérõ erõ nevû formáció parancsnoka volt. Az amerikaiak az összecsapás elején felfedezték egységét, és elsüllyeszették legnagyobb hajóját. Hat órával késõbb megérkezett az öbölbe, és meglepte a partraszállást támogató amerikai hajókat. Három rombolót és egy kísérõ anyahajót elsüllyesztett, de két óra elteltével visszavonult. Szakértõk szerint több ellenséges hajót is elsüllyeszthetett volna, de ezzel sem tudott volna döntõ fordulatot eredményezõ gyõzelmet elérni.


Masaharu HOMMA ( 1888 - 1946 )

Japán tábornok. Az első világháború során megfigyelő a brit expedíciós hadseregnél. 1938-ban Kínában hadosztályparancsnok. 1941-ben néhány nappal Pearl Harbor után csapatai élén megtámadja a Fülöp-szigeteket. Villámháborús gyõzelmet arat, de hibás döntéseket is hoz: inkább Manila elfoglalására összpontosít, így jelenős erők és magas rangú parancsnokok is el tudnak menekülni, mint pl. MacArthur tábornok. 1942 januárjában Bataan ellen intéz támadást, később Yamashita váltja fel. 1942 áprilisában 70 ezer amerikai és filippínó fogoly kerül a japánok kezébe, akiket minden ellátás nélkül terelnek gyalogmenetben 60 mérföldön keresztül. A hírhedt bataani halálmenet megszervezésében való részvétele miatt 1945 szeptemberében letartóztatják és 1946 áprilisában kivégzik.


HIROHITO császár ( 1901 - 1989 )

Hirohito (1901. április 29. – 1989. január 7.) a hagyományos öröklődési jogok szerint Japán 124. császára 1926 és 1989 között. 1989. január 13-án bekövetkezett halála után a Japán Országgyűlés a Sóva ( Shōwa Tennō) nevet adta neki, a szigetországon kívül azonban ma is Hirohitoként hivatkoznak rá. Ő uralkodott a japán császárok közül a legtovább. Rendeletei jelentős változásokat hoztak az ország társadalmában.

Élete a koronázásig

Tokióban született az Aoyama palotában, Josihito koronaherceg és Szadako koronahercegnő első fiaként. Gyermekkorában Micsi hercegként (Michi no miya) hívták. Már nagyapja, Meidzsi japán császár halála után nyilvánvalóva vált az, hogy egyszer ő örökli a trónt. Koronahercegnek 1916. november 2-án lépett elő.

A Gakusuin Főnemesi Iskola tanulója volt 1908-tól 1914-ig, ezután egy speciálisan a koronahercegek számára fenntartott intézetbe járt 1914-től 1921-ig. 1921. november 29-én Japán kormányzója lett betegeskedő apja mellett. 1922-ben, Hirohito utazásai során járt Nagy-Britanniában, Franciaországban, Olaszországban, a Vatikánban, Hollandiában és Belgiumban. Ő volt az első koronaherceg aki elhagyta a felkelő nap országát.

1924. január 26-án feleségül vette távoli unokatestvérét, Nagako hercegnőt, Kuni Kunijosi herceg legidősebb lányát. E házasságból 7 gyermeke született:

Teru hercegnő (1925. december 9. – 1961. július 23.)
Hisza hercegnő (1927. szeptember 10. – 1928. március 8.)
Taka hercegnő (1929. szeptember 30. – 1989. május 26.)
Jori hercegnő (1931. március 7. – )
Akihito koronaherceg (ma Japán császára) (1933. december –)
Hitacsi herceg (1935. november 28. – )
Szuga hercegnő (1939. március 2. – )

Apjának, Josihitónak 1926. december 25-én bekövetkezett halála után lépett a trónra. Ekkor kezdődött el Japánban a Sóva (felvilágosult béke) korszak, amely egészen 1989-ig tartott. 1928. november 10-én, Kiotóban koronázták meg. Ő volt hosszú idő után az első olyan uralkodó, akinek a biológiai anyja az előző császár felesége volt.

Uralma a második világháború alatt

Hirohito uralkodása alatt az országnak sok konfliktusa volt Kínával, ez előbb Mandzsúria japán megszállásában, utóbb pedig a második kínai–japán háborúban teljesedett ki. A második világháborúban Japán szövetséget kötött Németországgal és Olaszországgal, ezzel megalapítva a Róma–Berlin–Tokió-tengelyt. 1945 után sokan úgy vélték, hogy Hirohito volt a háború irányítója, míg mások szerint ő csak egy báb volt, és az igazi irányító Tódzsó Hideki volt.

Sokan a második világháború alatt Kínában, Tajvanon, Koreában és Délkelet-Ázsiában Hirohitót Ázsia Hitlerjének tartották. Japán ázsiai inváziója miatt sokan ellenszenvesnek találták a császári családot. A tokiói perben mégsem vonták felelősségre, mert ez – Douglas MacArthur szerint – akkora felzúdulást váltott volna ki a japán népben, hogy további egymillió fővel kellett volna emelni a megszállók létszámát.